Matild, Méta, Jára, Jarmila, Tilda, Paulina napja
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legérdekesebb, vagy legalábbis legizgalmasabb alakjainak egyike volt Damjanich János, a szerb származású honvédtábornok, későbbi aradi vértanúnk. Ahogy egyik kedves festő ismerősöm kislánya mondta három-négy éves korában: „majd benne lesz az életrajzomban, hogy »már az édesapja is festegetett«”…
Hehe… Egész jó ez a vicc, amit a címben felhasználtam, gyorsan hozzáteszem hát, hogy nem a sajátom. Alig néhány héttel ezelőtt, a budapesti BKV-sztrájk idején járt körbe egy mindenki által továbbított e-mailben a következő vers: „Elődeim szép kék busza / Rossz, mint romlott túrós csusza, / Aggódásra nincs nagy ok, / BKV sofőr vagyok. // Lusta vagyok, ez a trendi, / Nem maradi menetrendi, / Indulok, ha akarok, / BKV sofőr vagyok. // Pesti sofőr ritkán vezet, / Megvédi a szakszervezet. / Mindegy, a nép mit gagyog, / BKV sofőr vagyok. // Önző sztrájktól szép az élet, / Kárba vész sok havi bérlet, / Utast cserben így hagyok, / BKV sofőr vagyok. // Mit törődöm én a néppel, / Őket árulom most épp el, / Szmogos a Nap, nem ragyog, / BKV sofőr vagyok. // Hol a metróm, villamosom? / Át kell kelnem fél városon, / Csak nem járhatok gyalog?! / BKV sofőr vagyok. // Sztrájkjoggal a buszgarázsban, / Létemet, ha elkártyáztam, / Sírba tesznek italok, / BKV sofőr vagyok.” Azt mondja az alkalmi fűzfapoéta, aki Frady Endrének nevezi magát (de ennyi erővel akár Slendri János is lehetne… de nem! ő igazából Szepy, alias Szepessy Gábor, férj és kétlányos budapesti apuka, „lelkészmérnök”, foci- és grillcsirke-rajongó; verseit bárki olvashatja a http://fradyendre.blogspot.com címen elérhető blogjában), szóval azt mondja, hogy Petőfi nyomán… de ezt a kis apróságot csak fönntartásokkal hisszük el neki.
Nagyszerű krémeslepényt készített nagyanyám, Szabó, született Barsi Ilona (1906–1991) majd három évtizeddel ezelőtt, 1983. február 23-án. Tehát épp most kedden, a kanizsai betyárestünk napján lesz pontosan huszonhét esztendeje ennek a kiváló gyermekkori élménynek. Álljunk is meg itt egy pillanatra, csak hogy szigorúan hivatalosra váltsam néhány mondat erejéig a hangnemet: Szentesi Zöldi László barátom, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese Nagy magyar betyárkönyv című kötetét mutatjuk be a kanizsai Dobó Tihamér Képtárban (a rendezvény este hat órakor kezdődik, hegedűn közreműködik Keszég Ákos, a szervezők pedig gondoskodtak arról, hogy egy alkalmi betyárfilm-turmixot is levetítsenek…). Legyen hát akkor ez most itt ismételten egy nyilvános meghívó: mindenkit sok szeretettel várunk! És – ha nem is kerek, avagy gömbölyded az évforduló, de – ezen a napon jubilál majd nagyanyám krémeslepénye is.
Láncokba vert, holtsápadt, csonttá aszott, lengő szakállú, égnek meredő hajú vénségként írta le az egyik athéni házban kísértő szellemet az ifjabb Plinius, alias Caius Plinius Secundus Minor, aki született időszámításunk szerint 61-ben vagy 62-ben (ezt nem tudjuk pontosan…), és vélhetően 112-ben hunyt el, de ez az adat is szigorúan kérdőjeles. Leveleinek egyik ránk maradt részletében arról számol be, hogy a kísértetjárta épület lakóit a tébolyba kergette az éjszakánként feltűnő, láncait csörgető jelenés: rettegésükben nem merték lehunyni a szemüket, belebetegedtek a virrasztásba, mindennek pedig a gyorsan bekövetkező halál lett a logikus következménye. 
Sokáig tartott, mire néhány évvel ezelőtt barátaimnak és ismerőseimnek sikerült rábeszélniük, hogy regisztráljam magam az Iwiw internetes közösségi portálon. Most nézem a profiloldalamon: végül 2007. szeptember 4-én adtam be a derekam, és követtem el ezt a „meggondolatlanságot”. Sokáig nagy volt bennem az ellenállás, mert úgy gondoltam (és a témában folytatott beszélgetéseink, vitáink alkalmával minduntalan el is mondtam ezt...), hogy túl sok időt vinne el feleslegesen egy ilyen regisztráció.
Az életünk egy önismereti tesztjáték. Ha már nem tartogatok magamnak meglepetéseket, hát meghalok… Avagy: sokszor teszünk dolgokat – szinte önkéntelenül – anélkül, hogy tudatában lennénk, s anélkül, hogy tisztában lennénk azzal, mi vezérli cselekvésünket. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni (nem kell egy vonalnak megmagyaráznunk, hogy mi az a gömb…), sokkal inkább apró, hétköznapi mozdulatokra. Amelyekre legtöbbször oda sem figyelünk, vagy ha mégis, akkor is annyira mellékesnek tartjuk, hogy szinte észre sem vesszük. Önkéntelenül, ösztönből, rutinból, megszokásból, berögződésből… Mert hiszen: „Nem kell bonyolítani a gondolatokat és a szavakat ahhoz, hogy az igazságot fejezzék ki. 
Olvasd a Képes Ifjúságban:
.jpg)
(Fotó: Beta/AP)
(Fotó: Beta/AP)
(Fotó: Beta)
Általános és középiskolába járva alakulnak ki az első baráti társaságok, amelyeknek tagjai, ha csak lehetséges, sülve-főve együtt vannak, úgymond bandába tömörülve járnak-kelnek, buliznak a városban. Jó emlékszem, mi is ötös-hatos csoportokban kerestük azt az állítólagos kincset, amit az egyik, igencsak dús fantáziával megáldott osztálytársunk szerint az úgynevezett zsidó temető területén ásott el egy dúsgazdag zentai. Persze vigyáztunk arra is, hogy az ellentábor tagjai véletlenül se neszeljék meg azt, hogy min is ügyködünk éppen. A későbbiekben gyakoriak lettek a május elsejei és nyári táborozások, amikor a számunkra legnagyobb kincsért, annak a szőke nagylánynak a kegyeiért viaskodtunk, aki után az ellentábor legényeinek a szíve is hangosabban dobogott. Hogy miért is mesélem mindezt? Az ember felnőtt korában is szívesen bandázik. Persze azzal, hogy ezt most párthovatartozásnak nevezik. A különbség csupán az, hogy amíg számunkra elképzelhetetlen volt az, hogy bekönyörögjük magunkat riválisunk táborába, addig ez manapság szinte normális jelenség. Minap hallottam egy sztorit, amelynek a hőse a kilencvenes évek alatt Milošević igéit mantrázta. Amikor viszont fordult a kocka, hirtelen rádöbbent arra, hogy valójában élni sem tud az egyik vajdasági magyar párt nélkül, s átigazolt oda. Most viszont, amikor városunkban e párt felett is beborult az ég, hősünk kapcsolt, hogy valójában az egyik, a községben újonnan hatalomra került politikai szervezet jóval közelebb áll a szíve csücskéhez, és neki muszáj oda belépni. Természetesen hősünknek szíve jogában áll átállni a másik kompániához, ami viszont szinte biztos, hogy az ilyeneknek a gerincükkel egyáltalán nincsenek problémáik.
Vajdaságban: ma többnyire felhős idő várható, az előzőnél melegebb napra számíthatunk. A nappali csúcshőmérséklet 4 és 7 fok körül mozog.
Az ország területén: is mérsékelten borult időjárást jósolnak a meteorológusok, gyenge vagy mérsékelt északnyugati szél fúj. A hajnali hőmérséklet –4 és 0 fok között ingadozik, napközben 3 és 8 fok közötti hőmérsékletre melegszik fel a levegő.
Távolabbi előrejelzés szerint: Szerbiában vasárnap sem változik számottevően az időjárás, hétfőn azonban beborul, először a délutáni órákban északon, később az ország többi része felett is. A hegyvidéken havazás. Keddre ugyancsak esős időjárást jósolnak a meteorológusok, szerdán azonban kiderül az égbolt, és többnyire napos időre számíthatunk.
Európában: ma a kontinens legnagyobb része felett borús lesz az égbolt, legtöbb helyen csapadék várható. A nappali hőmérsékleti értékek –2 és 8 fok között váltakoznak, az északi, központi és keleti vidékeken havazás. Skóciában, Olaszország és Görögország déli vidékein kiadós eső, legnagyobb mennyiségű csapadék Szicílián várható. A Pireneusi-félszigeten, valamint a Balkán-félsziget keleti, és az Appennini- félsziget északi vidékein napsütés, az Északi-tenger térségében és Dániában erős északnyugati szél fúj.
Vízállás
A Duna Bezdánnál 220 (–25), Apatinnál 298 (–28), Gombosnál 281 (–25), Palánkánál 314 (–21), Újvidéknél 381 (–19), Slankamennál 485 (–11), Zimonynál 539 (–9) és Pancsovánál 536 (–10) cm.
A Tisza Törökkanizsánál 511 (–15), Zentánál 514 (–12), Törökbecsénél 445 (–13) és Titelnél 505 (–13) cm.
A Béga Tamásfalvánál 185 (–15) cm.
A Temes Módosnál 234 (–42), Szécsánynál 356 (–10) cm.
A víz hőmérséklete Bezdánnál 4, Apatinnál 3,8, Gombosnál 4, Palánkánál 4, Újvidéknél 3,6, Zimonynál (-), Törökkanizsánál 4,2, Zentánál 4, Törökbecsénél 3,8, Tamásfalvánál 4 és Módosnál 3,5 Celsius-fok.
1571
Gyulafehérváron 30 éves korában meghalt János Zsigmond erdélyi fejedelem, II. János néven Magyarország választott királya, akinek uralkodása utolsó évében a tordai országgyűlés kimondta - Európában elsőként - a bevett vallások szabad gyakorlását.
1879
Megszületett Albert Einstein német Nobel-díjas fizikus, korának egyik legnagyobb gondolkodója.
1932
Meghalt George Eastman, a Kodak atyja, aki lehetővé tette a fényképezést az átlagemberek számára.
1074
A belháború során I. Géza a mogyoródi csatában győzelmet aratott Salamon magyar király felett, majd elfoglalta a trónt.
1804
Megszületett Johann Strauss osztrák hegedűművész, zeneszerző, karmester (Radetzky-induló, Judith).
1924
Genfben aláírták a Magyarország pénzügyi helyreállítását célzó Népszövetségi kölcsönre vonatkozó egyezményt.
1933
Megszületett Michael Caine Oscar-díjas angol színész (Hannah és nővérei, Árvák hercege).
1948
Az 1848-as forradalom 100. évfordulóján először osztották ki a Kossuth-díjakat.
1968
Megszületett Szalay Gyöngyi olimpiai bronzérmes vívó.
1768
Megszületett Kármán József író.
Vidám pályázatot hirdetett meg kátyúfotózás és névadás témakörben a legnézettebb bulgáriai tévécsatorna.
A közlekedők beküldhetik „kedvenc útgödrük” fényképét és egy névjavaslatot, a legborzalmasabb kátyú pedig mindennap bekerül az esti híradóba. A tévécsatorna tervezi, hogy kátyúsikerlistát állít össze.
Az úthibákat Bulgáriában krátereknek „becézik”, és egyre dühödtebbek az autósok miattuk, egyrészt a lyukak jelentette balesetveszély miatt, másrészt kocsijaik károsodása okán. Szófia polgármestere a minap kapott felháborodott levelet egy honlap közvetítésével, március 22-re pedig egyenesen kátyúellenes tüntetést szerveznek az autósok a parlament elé. Tiltakozásuk a pénzpocsékolás ellen is irányul, mivel úgy találják, hogy az útjavítóknál csak a munka tart sokáig, nem pedig annak gyümölcse.
