Hagyományt teremtenek?

• Miért tartottátok szükségesnek hivatalos formát adni ténykedéseteknek?

– Egyrészt azért, hogy a gyakorlatot összhangba hozzuk az alaki követelményekkel. Csak itt, Szabadkán a szeniorúszással és -vízilabdával 50-60 ember foglalkozik, s talán normális is, hogy megtaláljuk a saját szerveződési formánkat, hiszen ez azért különbözik a „közönséges” versenyszerű sportolástól. Másrészt, ennek a társaságnak ambíciói vannak annak tekintetében is, hogy a jövőben is részt vegyenek szenior-Európa- és világversenyeken és természetesen a környező országokban zajló ilyen jellegű versenyeken. Itt kell emlékeztetni arra, hogy versenyzőink 2007-ben részt vettek a kranji Európa-bajnokságon, s figyelemre méltó eredményeket értek el, idén pedig szintén viszonylag közel, Olaszországban, Riccionéban lesz a szeniorúszó- és vízilabda-világbajnokság, s ezzel kapcsolatban is vannak ambícióink. Itt már olyan csapattal akartuk megtenni a nevezést, amely tagja a honi szakági szövetségnek.

• Jogilag mennyire bonyolult mindezt megtenni, és mennyibe kerül?

– A pontos „kottát” a tavaly meghozott sporttörvényben lehet elolvasni. Nem komplikáltabb, mint megszervezni egy civil szervezetet. Meg kell tartani az alakuló közgyűlést, meghozni a statútumot, megválasztani az aláírási joggal bíró személyeket. A hitelesítési és regisztrációs költségek 7000 dinár körül mozognak.

• Ez nem egy eget verő összeg, viszont manapság utazgatni már nem olcsó mulatság. Nyilván az is benne van a pakliban, hogy támogatókat találjatok.

– Ez a szakág eddig is kapott támogatást a helyi önkormányzattól és a tartománytól meg magánvállalkozóktól is. Ez utóbbiak tekintetében úgy látom, hogy főleg a pólósoknak van egy olyan vállalkozói baráti körük, amely hajlandó nem nagy megerőltetést jelentő összegekkel segíteni annak fejében, hogy a trikókon megjelenítsük a cégek neveit. Ettől eltekintve alapvetően önerőből tartottuk el magunkat, mert hát akik ezekkel a sportágakkal foglalkoztak, azok még nyugdíjas korukra is egzisztenciálisan rendben állnak, s nem sajnálják a pénzüket arra, hogy sporttal foglalkozhassanak. Ebben nagyon nagy érték rejlik, hiszen a szeniorsportolás lényege pont abban van, hogy a minőségi élet perspektíváit megnyújtsa.

• A vízilabdázókkal jelenleg is egy regionális ligában szerepeltek. Erről és az úszók eredményeiről néhány szót.

– A szeniorúszás Szabadkán mintegy 15 éve jelen van. Ez a vidám hír, a szomorú pedig az, hogy néhányan már nincsenek közöttünk. Balla László nevét kell elsősorban megemlítenem, aki 90 éves koráig versenyzett, s megkerülhetetlen színfoltja volt a kanizsai maratonnak, de részt vett a szabadkai és magyarországi versenyeken is. Ő egy márkanévvé vált. Hős Irént kell még kiemelni, aki lánykorában olimpiai válogatottjelölt volt, s az 1960-as olimpiára készült. Ő 2007-ben Eb-hatodik lett, s ez valóban egy kiemelkedő eredmény. Mellé zárkózott fel Priboj István, aki annak idején 50 mellen 5. lett Európában. Meg kell említeni a rangidős Ladóczky Gábort és Matlári Imrét, s nem elfeledni az elhunyt Ladóczky János nevét, akiről az emlékversenyünket elneveztük. Itt van még sorainkban dr.Korhecz Tamás, Boros László, Varga Attila és Bukvić Stevan is.

• Mivel igen jól szervezett sporttársaságról lehet szó, biztosan terveztetek már 2012-re vonatkozóan is.

– Igen komoly versenytervünk van, sajnos nem az itthoni viszonyok által, hanem azért, mert gyümölcsöző kapcsolatunk van a magyarországi szeniorszakággal. Kiemelném még az említett regionális ligát vízilabdában, amelyben a vajdasági klubokon kívül a belgrádi Partizan és az eszéki Kruna is részt vesz. Az idén magyarországi csapat nem, de korábban ők is jelen voltak. Az olaszországi Eb-vel kapcsolatban komoly előkészületekre van szükség, mert ez egy költséges utazás, hiszen két hétig kell ott-tartózkodni. Ebbe a vállalkozásba csak akkor tudunk belefogni, ha teljesülnek mindazok a vállalkozói és más ígéretek, amelyek korábban elhangzottak.

• A vízilabdázók már vagy 10-15 éve mozgolódnak, de valljuk be, a szeniorúszás gyermekcipőben jár Szerbiában. Mit lehet kitalálni annak érdekében, hogy legalább Vajdaságban felélénküljön?

– A kérdés tökéletes, hiszen példánkon felbuzdulva a zombori barátaink, a Polet is egyesületbe tömörültek, s a héten már versenyt is szerveznek. Ezt azért mondom, mert Szabadka hagyományt teremtett, a belgrádiak és a mitrovicaiak viszont igen szégyellős és nem túl sikeres lépéseket tettek a szeniorúszás terén. Remélem, Zomborban lendületet vesz.

• S remélem, hogy például a zentaiak is kedvet kapnak, hiszen annak idején a Tisza-parti városban is tekintélyes úszómunka folyt…

– A zentaiak közül többen már nem egy versenyen csatlakoztak hozzánk, mind a pólós „fiúk”, mind az úszó „lányok”.

• Ez a szabadkai társaság kb. már 40-50 éve áztatja ott magát a medencében, ezért nem bírom ki nem megkérdezni: mi a véleményed, véleményetek a szabadkai medencemizériáról?

– Társaim nevében is szólok, amikor azt mondom, hogy tragikomikus csacsiság az, hogy ebből politikai ügyet csináltak. A kiserdőben a medence már hosszú ideje épül, és nem rossz fázisban van egy sok igényt jobban kielégíteni képes uszoda, mint amilyen most elkészül majd. A politikai játék azért volt tragikomikus, mert nem tudom elképzelni, miért nem lehetett befejezni gazdasági szempontokat szem előtt tartva, és költségkímélő módon megépíteni, ugyanakkor egy újonnan kezdett medence hogyan lehet olcsóbb, mint egy félig befejezett. Ezen a ponton azonban túllendültünk, s most úgy állunk, hogy van egy félig elkészített medencénk, s a másik pedig akkor lesz kész a Prozivka lakótelepen, amikor politikai pontok szükségeltetnek majd a jelenlegi városvezetésnek. De nem minősítenék tovább, hanem szomorúan állapítom meg, hogy megint csak egy olyan uszodája lesz Szabadkának, ami télen használható. Az igazi az volna, ha mindkettőt befejeznék, mert Szabadka úszó-, vízilabda- és nem utolsósorban diáksportja ezt megérdemelné.

• Csak a formaság kedvéért: kik a vezetői az újonnan alakult klubnak?

– A klubnak öttagú vezetőséget választottunk. Ennek a tagja Hős Irén, Bartus Imre, Vladimir Dvornić Nebojša Tatić és jómagam.