Vajdaság vizei, egyesüljetek!

Ellentmondásosan hangzik, hogy a Tiszával, a Temessel és több kis vízzel gazdálkodó Ribolovački savez Vojvodine Kft. munkájával a horgászok elégedetlenek, ugyanakkor az ország legjobb vízkezelőjének tartják. Miből fakadnak ezek az ellentmondásos állítások? – kérdeztük Dušan Jovanovićtól, az RSV Kft. igazgatóbizottságának elnökétől.

– A vízkezelő munkájáról mindig is az általa működtetett halőrszolgálat hatékonysága tanúskodott. Ahol emberemlékezet óta működnek az orvhalászok, ott néhány év alatt ezt a tevékenységet nem lehet felszámolni – nekünk sem sikerült –, erre a hatékony halőrszolgálatnál sokkal többre van szükség, különösen abban a szegmentumban, amely kívül esik a vízkezelő hatáskörén. Ugyanakkor tény, hogy az RSV Kft. halőrszolgálata a fennhatóságunk alá tartozó vízterületekhez képest a legtömegesebb, és a legjobban felszerelt állomány az országban. Hatékonysága – a begyűjtött orvhalász-szerszámok mennyiségét tekintve – nagyságrendekkel meghaladja másokét. Évente 70–100 kilométer hálót gyűjtünk be, és már nem tudunk velük mit kezdeni. A törvény ugyanis tiltja felgyújtásukat – ugyanis égéstermékük mérgező –, de nem mondja ki, hogyan kell megsemmisíteni. Más vízkezelők tévések jelenlétében látványosan összevagdossák, de az általunk összegyűjtött hálórengeteggel így nem lehet megbirkózni. Pillanatnyilag több mint négyszáz kilométer háló – 4,5 tonna, térfogata pedig felér egy nyerges vontató befogadóképességével – vár megsemmisítésre. Különleges szállítható vágómasinát készíttetünk, amely képes lesz minden hálóanyagot feldarabolni, beleértve a felin paráit és az alin ólomnehezékeit is. Ha elégethetnénk, jelentős mennyiségű, könnyen értékesíthető ólomhoz jutnánk, és ennek árán védőöltözéket vásárolhatnánk halőreink számára.

Az országos szinten egységesített horgászengedély hogyan befolyásolta az RSV Kft. bevételét?

– Ennek az engedélynek életbe léptetését elsőkként elleneztük, és nem örülünk annak, hogy igazunk volt. Kárát ugyanis éppen a Vajdaság vizeinek halállománya látja, és hatásának leginkább a Temes van kitéve. A törvény értelmében a horgász csak lakóhelyén válthat horgászengedélyt, de azzal az ország területén mindenütt horgászhat. Horgászási főidényben a Temes partjára hetente, de olykor naponta is százszámra érkeznek autóbuszok Dél-Szerbiából, és hozzák a horgászokat, akik Nišben, Kragujevacon, Paraćinban... váltottak engedélyt. A pénzt egy másik vízkezelő kapja, saját vízterületén abból halasít, az ottani horgászok pedig innen viszik el a halat. Beleértve a vajdasági horgászok pénzén végzett halasításokból származót is. A lakóhelyhez kötött engedélyváltásnak hátránya az is, hogy a vízkezelők csak abban a kataszteri községben forgalmazhatják a rekreatív horgászásra vonatkozó engedélyeket, amelyekben gazdálkodnak vizekkel. Bizonyos vízkezelőknek mind a 45 vajdasági község területén vannak vizei, nekünk viszont csak 28-ban, ezért az általunk forgalomba hozott engedélyek száma 4000-rel csökkent. Ennek ellenére a fennhatóságunk alá tartozó vizeken – néhány száz kilométerről van szó – továbbra is 17 halőr dolgozik. Ugyanakkor a 980 kilométer fő- és a több ezer kilométer(!) mellék-csatornahálózattal gazdálkodó Vode Vojvodine vizeinek őrzését 6-7 halőrrel „letudta”.

Tanúi vagyunk, hogy a Tisza-vidéken horgászrendezvények keretében színvonalas kuttyogatóversenyeket tartanak, ugyanakkor a törvény a kuttyogatást halászmódszernek tekinti, és használatát halászati engedély birtoklásához köti...

– Észbontó, hogy egy halfogási segédeszközt halászszerszámként emleget a törvény. A kuttyogató csupán harcsacsalogató, és nem fogja a halat. Mi annak idején előterjesztettük, hogy fogalmazzák át a törvény vonatkozó szakaszát. Szerintünk a kuttyogatót a rekreatív horgászás segédeszközének kell nevezni, használatát hozzáfizetéshez kötni, és alkalmazni a máskülönben is érvényes zsákmánykorlátozási rendeleteket. Éppen ezért, mivel a rendezvények keretében tartott versenyek során a vízkezelő engedélyezheti használatát, mindenkinek megengedtük, aki ezt igényelte. Persze a zsákmányt vissza kell engedni, és a Tisza-vidéken évről évre bizonyítást nyer, hogy ez hibátlanul működik. Ha a mi javaslatunkat emelték volna törvényerőre, több pénz folyt volna be az államkasszába, nagyobb lenne a horgászok zsákmánya, több futná halasításra...

Tekintettel arra, hogy halgazdaságaink halkínálatának fajbeli összetétele sok kívánnivalót hagy maga után, hogyan oldható meg a halasítás?

– A legnépszerűbb fajok közül csupán pontyot tudunk beszerezni, és vele halasítunk is. Már amennyi futja. A süllőállomány gyarapítása érdekében köteleztük a halászokat, hogy meghatározott időben süllőfészkeket helyezzenek ki. Ezt csak a halőr jelenlétében és jelöletlen helyeken tehetik, és nem mozdíthatják el onnan. A harcsaállomány a Tiszában közvetlen beavatkozásunk nélkül is gyarapodik. Ehhez részben járultak hozzá a magyarországi halasítások, részben az általunk létrehozott halászatmentes övezetek, az ún. sárga zónák kialakítása, valamint a tilalmi időben fokozott ellenőrzés. Örvendetes, hogy igen magas mind a fiatal harcsák, mind a méreten felüli példányok egyedszáma is. Tavaly például a magyarkanizsai és az adai kuttyogatóversenyek két délelőttje során összesen több mint félezer harcsa került horogra. A halasítás terén a továbbiakban még több figyelmet fordítunk a halivadék mentésének, a megfelelő halászszerszámokat évekkel ezelőtt beszereztünk. Persze ehhez hosszan tartó nagyvizek kellenek. Ezzel párhuzamosan a tájidegen fajok, különösen a törpeharcsa visszaszorításán is dolgozunk. Borkovacon például ketrecekkel tíz tonnát halásztunk le, a halak átlagsúlya... Az egyik halőr megszámolta, 427 volt egy kilóban.

A szennyezőkkel és a halpusztulásokat előidézőkkel évek óta húzódó pere van az RSV Kft.-nek. Mikorra várható, hogy a pusztítók kárpótolják a Tisza-parti horgászokat?

– Erre mi is kíváncsiak vagyunk. Ki kell mondani, hogy ennek az országnak az igazságszolgáltatás a leggyengébb láncszeme. A 2004-ben a tiszai bioszféra felborítása miatt együtt pereltük a zentai szennyvízelvezetőt, a cukorgyárat és a Fermint. A vége felé járunk, a kártalanítás meghatározásánál tartanak, mintegy 15 millió dinárról van szó. A 2007. évi nagyméretű halpusztulással kapcsolatban – kártalanítási igényünk 279 millió dinár! – még sehol semmi. Ügyvédeink persze nem hagyják elévülni az ügyet, közbenjárásunkra júniusra ígérték a tárgyalást. Tavaly júniusra! Ezek mellett további 300 feljelentésünk nyomán még nem született döntés, a legegyszerűbb szabálysértési ügyek két évig is elhúzódnak.

Az őszre várható vízelosztáskor szándékozik-e terjeszkedni az RSV Kft., és ha igen, merre?

– Az RSV Kft. alapokmányában célkitűzésként szerepel, hogy valamennyi vajdasági vízzel egyszer majd mi gazdálkodjunk. Első lépésként nem fogunk valamennyire pályázni. A könnyebben ellenőrizhető zárt vizek esetében érdekeltek vagyunk azoknak a Fruška gora-i tározóknak a megszerzésében, amelyek még nem tartoznak hozzánk, és amelyekkel kétségbeejtően mostohán bánnak. Elsődleges célunk a Duna Palánka és Stari Banovci közötti szakaszának megszerzése, hiszen ez Tisza-stratégiailag jelentős. Ezen a szakaszon van a Tisza torkolata, és ha a mostani gazdákkal ellentétben a mi halőrszolgálatunk ellenőrzi itt a Dunát, sokkal jobb haljárásra számíthatunk. Fontos az is, hogy ekkor Újvidéken is forgalmazhatnánk a horgászengedélyeket, hiszen a tartományi székvárosban a Tisza és a Temes vidékén eladott engedélyeknek többszörösét hozhatnánk forgalomba. És még valami! Az a hír járja, hogy a mostani vízgazda meg akarja tiltani a horgászást az újvidéki rakparton. Minden bizonnyal azért, mert nehezére esik ellenőrizni. Ha majd ezt a partot is az RSV Kft. halőrei vigyázzák, egyiknek csak ez lesz a dolga – fejezte be Dušan Jovanović.