Nem játék ez már!

S ha kezdtük, hát folytassuk a polgármester gondolatával: Ha mindannyian le tudunk valamit tenni ennek a közösségnek az asztalára, legyen az akár egy dal, akkor már tettünk valamit fogyatkozó nemzetünkért. Dicséret volt ez mindenkinek, aki valamilyen formában részt vesz a fesztiválon, és üzenet azoknak, akik inkább a fanyalgást választják, és legyintenek az ilyen, vagy hasonló rendezvények hallatán.
Bárhogy is, azért a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesületnek sikerült húsz rendezvényt összeboronálnia, akkor is ha dúlt a háború, akkor is ha nem, vagy ha épp menekültek az országból az emberek, ha nem, és nem utolsó sorban, ha volt rá pénz, és akkor is, ha nem. A kitartásra nagyon sokan büszkék, közöttük Hajdúk János, az Újvidéki Rádió munkatársa, aki többedmagával kezdettől fogva felsorakozott a „Tini” szekértolói közé szervezőként, zsűritagként egyaránt. Mint visszaemlékezett, kezdetben csupán a szenttamásiak és a temeriniek vetélkedtek, majd bekapcsolódtak a muzslyaiak, és így lassan nőtte ki magát vajdaságivá a rendezvény.
– Nagyon büszke vagyok, hogy szűkös anyagi körülmények között is megszervezzük a fesztivált, köszönettel tartozunk a temerini önkormányzatnak, a tartományi jogalkotási, nemzeti közösségi és oktatásügyi, valamint művelődési és tájékoztatási titkárságnak, az MNT-nek, Temerin önkormányzatának, az I. Helyi Közösségnek, a médiának, a nagyszámú vállalkozói támogatásnak. Kezdetben egyesületünk székházában, a moziteremben tartottuk meg a rendezvényt, ami nemcsak felidézte az egykori nagysikerű Aranymikrofon hangulatát, hanem mind népszerűbbé vált. Egyszer aztán kinőttük a mozitermet, és átköltöztünk a Sportcsarnokba, a közvetítéseknek hála messzire hallatszott a fiatal szárnypróbálgatók hangja – mondta. Eddig még senki sem számolta össze, hányan léptek fel, vagy mutatkoztak meg a fesztiválon, sőt a zenekarokat sem vette nyilvántartásba, hisz a szárnypróbálgató énekeseket több zenekar is kísérte, pl. a helybeli ANT, majd jó néhány éve a 3+2 együttes, azaz Bugyi Zoltán vezetésével a fesztiválzenekar.

Nagy Sándor, az egyesület vezetője szerint az énekes tehetségkutatás sajátos vajdasági változatában „ennyit” kaphatnak a fiatalok. Vagyis: fellépési lehetőséget, rádió- és tévéfelvételt, ami alkalomadtán műsorra kerül...
– Mi ennél többet, sajnos nem tudunk nyújtani. Meglepetten olvastam a lapokban, hogy a két magyarországi tehetségkutatóra, a tévé által nagy népszerűségnek örvendő X-Faktornak és Megasztárnak mintegy 120 vajdasági jelentkezője volt. Meglepett ez a meglehetősen nagy szám, hisz a tini és ifjúsági fesztiválra átlagosan 40-en jelentkeznek. Persze érthető a fokozott érdeklődés, hisz a két tévécsatorna óriási lehetőségeket kínál, mi viszont jóval szerényebben „csupán” fellépési lehetőséget, megmérettetést, esetleg sikerélményt nyújthatunk. Ez sem kevés persze, és nem is minden. Büszkén szoktuk emlegetni Dér Henriettát és Bencsik Tamarát, akik magyarországi sikereik előtt a Tini győztesei voltak, a 2008-as tini kategóriás győztesünk, Óvári Dániel Szerbiában kamatoztatta tudását, és másokat is természetesen. Mi azonban nem tudjuk a tehetséget folyamatosan ápolni, fellépéseket biztosítani, még saját tévé-, vagy rádiófelvételeket sem ígérhetünk a fiataloknak. Nem kérdőjelezzük meg tehát, hogy miért népszerűbbek a magyarországi tehetségkutatók a fiatalok szemében, mint a mi fesztiválunk, de épp ezért nagyon örülünk, ha a fiatalok mégis vállalják az itthoni megmérettetést – mondta az elnök.
Húsz év alatt több nemzedék felnőtt, és bemutatkozott a Tini és Ifjúsági Táncdalfesztiválon, néhány győztest, közöttük Cvitkó Valériát (Óbecse, ‘92), Matuska Andreát (Temerin, ‘94), Kőrösi Istvánt (Torontálvásárhely/Debellács, ’96), Verebes Rudolfot (Szabadka, ‘98), Szerda Árpádot (Óbecse, ’01), Kurcinák Szilviát (Temerin, ’04), Hevesi Tibort (Magyarittabé, ’05), Csizmadia Annát (Bácskertes/Kupuszina, ’07) néhány évvel ezelőtt visszahívták, felléptek a fesztivál gálaműsorában, rádöbbentve sokakat, hogy a névsor jóval hosszabb lehetne, mert nagyon sok tehetséges, szimpatikus vajdasági fiatal mutatkozott be már a Tini színpadán. A teljesség igénye nélkül: Kapusi Lídia, Szekeres Zsuzsanna, Uracs Mónika, Kókai Angéla, Kovács Anikó, Nagy Csongor, Bíró Mónika, Pápista István…
Idén 11-en versengtek a tini és 5-en az ifjúsági kategóriában, akiket a Bugyi Zoltán vezette fesztiválzenekar (Kanalas Róbert, Kucsera Csaba, Kucsera Géza, Bugyi Dániel) kísért. A fiatalok teljesítményét a Jovan Adamov, Füstös Dénes, Verebes Ernő, Kovács Ferenc és Hajdúk János összetételű zsűri bírálta el és ifjúsági kategóriában az először induló oromhegyesi Milutinovity Olivért kiáltotta ki legjobbnak, tini kategóriában pedig Kurcinák Arnold, helybeli fiatalt, aki másodszori nekifutásra érte el a kiváló helyezést, sőt a közönség díját is megszerezte. Érdekes, hogy zeneileg egyikük sem képzett, habár a a dal, a zene, az éneklés mindkettőjükhöz mindig is közel állt. Főleg önerőből, némi biztatás, bátorítás után álltak közönség elé.
Az idősebb korosztályúak versengésében második az újvidéki Perišić Diana, harmadik pedig a tornyosi Kovács Dávid lett. Tini korosztályban második a temerini Sánta Tímea, harmadik pedig a budiszavai Kaszás Roland, a zsűri különdíját Tasi Szabina (Muzsla) érdemelte ki. Teljesítményükről, a jubiláris fesztiválról Verebes Ernő zeneszerző, zsűritag így vélekedett:
– Függetlenül attól, hogy ez egy könnyű műfaj, egy könnyűzenei fesztivál, ezen az estén néha nagyon komoly, úgy érzem mélyszántások zajlottak, zeneileg, hanganyagban egyaránt. Természetesen vannak mozzanatok, melyekről azt mondhatjuk, némi kívánnivalót hagynak maguk után. Ilyen a produkciónak az a része, ami a színpadi mozgást és megjelenést illeti. Ehhez annyira nem értek, viszont a zenei produkciókat hallván elmondhatom, sok nagyszerű hang volt, de olyan kezdőket is hallottunk, akiknek a hangja még nem kiforrott, ami életkorukból is adódik. Azt látom, és az évek során bebizonyosodott, hogy ebben a műfajban sem elég tehetségesnek lenni. Egyszerűen olyan háttérmunka szükségeltetik már itt nálunk is, ami nélkül nem lehet versenyben maradni. Nem játék ez már, messze van ez attól a könnyű, dalikázós fesztiváltól, ami húsz évvel ezelőtt volt. Ugyanolyan kemények az óhajok és az igények, mint akár Magyarországon, akár Európa bármely részén. Ezt bizonyítja ez a jó zenekar is, aki az énekesek háta mögé áll és profi módon kíséri őket. Én mindig a megszülető pillanatokra vágyom – vallotta Verebes. – Ez abszolút megtörtént ezúttal is. És nem fontos, hány. Örülünk neki, ha van.